A jegesmedvék a globális felmelegedés fő áldozatai lehetnek

A jegesmedvék a globális felmelegedés fő áldozatai lehetnek

Ha a jégtakaró olvadása ilyen mértékben folytatódik 2030-ra már csak emlék lesz az Északi sarki jégtakaró. Az eddigi legmagasabb olvadási értékek felét az elmúlt 10 évben mérték.
A Jegesmedvék veszélyben című WWF-jelentés, amely a Földön élő 22 000 jegesmedvét veszélyeztető tényezőket vizsgálja, rámutat arra, hogy az első számú tényező, amely fennmaradásukat fenyegeti, a globális felmelegedés. A jegesmedvéknek egyre nagyobb távokat kell megtenniük úszva két jégtábla között. Sok állat pusztul el végkimerülésben a az út megtétele közben és sok anyaállat veszíti így el bocsait is.

A tengeri jégtakaró rendkívül fontos a jegesmedvék számára, hiszen ez a fő vadászterületük. Mivel a tengeri jég tavasszal korábban olvad, így a medvék kénytelenek korábban a szárazföldre menni. Ahogy csökken a jegesmedvék vadászterülete, egyre kevesebbet tudnak elejteni fő zsákmányukból, a fókából, így kevesebb zsírtartalékot tudnak felhalmozni, és kisebb lesz a testsúlyuk az év hátralévő időszakára. Az anyamedvék így szoptatni sem tudnak rendesen, és egyre kevesebb jegesmedvekölyök marad életben.

A sarkkör lakói már érzékelnek is néhányat a klímaváltozás hatásaiból: az elmúlt száz évben 5°C-kal növekedett a levegő átlaghőmérséklete, a sarki jégtakaró kiterjedése viszont 6%-kal csökkent. Ez utóbbi az elmúlt húsz év “eredménye”.

Az Északi-sark olyan ütemben alakul át, hogy nincs vesztegetni való időnk: a globális felmelegedést okozó gázkibocsátást sürgősen csökkentenünk kell. Jelenleg az egyetlen jogi eszköz, ami védelmet nyújthat a globális felmelegedés ellen, a Kiotói Egyezmény, amely a következő évtizedre azt tűzte ki célul, hogy a fejlett országok gázkibocsátásukat 5%-kal csökkentsék.

És mi mit tehetünk?
Életmódunk, fogyasztási szokásaink megváltoztatásával sok dolgot tehetünk a globális felmelegedés megelõzéséért. Legyünk mértékletes vásárlók. Keressük a környezetbarát termékeket , megoldásokat. Ezek sokszor a pénztárcánk barátai is!

A klímaváltozáshoz természetesen a hulladéktermelésnek is köze van. Az összefüggés nagyon egyszerű és egyértelmű. A hulladék – lényegét tekintve – kidobott anyag és energia. Minden termék nyersanyagainak beszerzése, legyártása, szállítása, használata, illetve a belõle keletkezõ hulladék ártalmatlanítása üvegházhatású gázok kibocsátásával jár. Ha kevesebb hulladékot termelünk, akkor anyagot és energiát takarítunk meg. A hulladék elkerülésével vagy mérséklésével, tehát pl. hulladékmegelõzéssel és újrafeldolgozással csökkenteni lehet a klímaváltozás mértékét.

Gyűjtsük szelektíven a hulladékot!
Szigeteljük megfelelően házunkat , így spórolhatunk a fűtéssel is!
Használjunk energiatakarékos izzókat , ezzel pénztárcánkat is kíméljük!
Részesítsük előnyben a tömegközlekedést , biciklizést az autózással szemben!
Új háztartási gép vásárlásakor válasszuk az energia- és víztakarékosabbat !Ha nem használjuk, kapcsoljuk ki! A készenléti állapotban tartott eszközök energiafogyasztása az USA-ban évente 50 millió tonna üvegházhatású gáz kibocsátásáért felelős.
A jegesmedvék a globális felmelegedés fő áldozatai lehetnek

Komposztáljunk!
Évente saját súlyunk tízszeresének megfelelő tömegű szemetet dobunk el. Az elszállított szemét 60%-a lerakóba kerül, ahol a baktériumok metánt fejlesztenek, ami szintén erősen üvegházhatású gáz. Az élelmiszerhulladék kétharmada komposztálható, így csökken a káros gázkibocsátás, és a komposztból táplálékhoz jutnak növényeink.

Az élelmiszertermelés és szállítás évente és fejenként kb. 4 tonna üvegházhatású gáz kibocsátásával jár. A környezet védelme érdekében fogyasszunk minél több helyi terméket!

Csökkentés, újrafelhasználás, újrafeldolgozás legyen a jelszó! Angolul ez a 3R program (reduce, reuse, recycle). Legfontosabb a csökkentés. Egyre több csomagolóanyagot, reklámszemetet dobunk ki, rengeteg felesleges tárgyat veszünk a reklámok hatására. Újra felhasználni természetesen nem lehet mindent, de például a műanyag szatyrok többszöri használatával rengeteget lehet spórolni. Ha Nagy Britanniában mindenki kétszer használja a műanyag szatyrot, akkor évente 4 millió szatyor gyártása válik feleslegessé.
Mindezzel nem csak a jegesmedvéken segítünk, hanem hozzájárulunk ahhoz is, hogy csodálatos világunk élhető maradjon.

A megmentett szarka

Hihetetlen barátság alakult ki egy szarka és az őt megmentő család között

Az Ausztráliában, Newportban élő Bloom család egy igazán különleges baráttal büszkélkedhet, ugyanis nem mindennapi kapcsolat alakult ki köztük és egy szarka között, akit még 2013-ban mentettek meg. A madárra a most 11 éves Noah talált rá az út szélén. A család hazavitte a segítségre szoruló kismadarat. A Pingvinnek elnevezett szarka, ekkor még csak háromhetes fióka volt. A szülők, Cameron és Sam egy ismerős állatorvos segítségét kérték, akivel összeállítottak egy speciális étrendet, aminek köszönhetően a madár szépen cseperedni kezdett. Miután megnőtt, Pingvin rendszeresen visszatérő vendége, sőt elválaszthatatlan barátja lett az őt megmentő családnak. “Készítettünk neki egy fészket a fára, így akkor jöhet és mehet, amikor csak kedve van. Néha elcsatangol egy kis időre, ilyenkor persze aggódunk érte, de eddig soha nem esett baja és mindig visszajött” – mondta az apa.


Pingvin imád a gyerekekkel játszani, de gyakran csak úgy leszáll a vállukra és figyeli, hogy mit csinálnak. Alig várja, hogy hazaérjenek az iskolából, délutánonként mindig lelkesen üdvözli őket. “Sosem gondoltam volna, hogy ennyire részese lesz a családunknak. A gyerekek, Reuben, Noah, és Oli úgy szeretik mint egy kutyát, sőt, talán még jobban is. Olykor tévét is néz velünk, játszik a gyerekekkel, reggelente berepül az ágyunkba és odabújik hozzánk. Miután a gyerekek elmennek az iskolába, ő is megy a dolgára. Egyébként elég házias lett, segít felvenni a fiúk jegyzeteit és játékait. Amikor a gyerekek odakint labdáznak a barátaikkal, Pingvin csak repked körbe körbe körülöttük, hogy ő is beszálljon a játékba, kissé kaotikus, de elég vicces” – mesélte az apa.

Robotszemszélyzet Japánban

Robotszemélyzete lesz egy hamarosan megnyíló japán szállodának

 

A Henn-na Hotel, azaz “különös hotel” nevű futurisztikus szálloda júliusban nyitja meg kapuit Japán Nagaszaki tartományban, Szaszebóban, a Huis Ten Bosch holland tematikájú szabadidőpark területén, ahol régi holland épületek valós méretű másai várják a látogatókat. A szállodában a vendégeket robotok fogadják majd, valamint a robotok takarítják majd a szobákat és szolgálják fel az italokat, kulcsok helyett pedig a vendégek arcfelismerő szoftver segítségével juthatnak be szobáikba. A recepción pedig egy fiatal japán nő képére formált android fogadja a vendégeket.

A hotel első, 72 szobás épülete július 17-én nyílik. A második épület egy év múlva készül el. Áramellátását energiatakarékos, napenergiát gyűjtő eszközökkel oldják meg. A hotel építőinek szerint a robotszemélyzet és az energiatakarékos áramellátás révén a szálloda üzemeltetési költsége nagyjából harmada lesz egy hagyományos szállodáénak. A hotelben egy egyszemélyes szoba hétezer jen (13 ezer forint) lesz éjszakánként, egy kétszemélyes pedig kilencezer jen (21 ezer forint).

Örökletes, vagy nevelés kérdése a kutyafóbia?

A fóbia (görög szó, jelentése: iszony) irracionális félelem valamely meghatározott dologtól vagy élethelyzettől (pl. tömegtől, bezártságtól, magasságtól, utazástól, betegségtől, vértől vagy akár bizonyos állatoktól, tekintet nélkül azok tényleges veszélyességére). Becslések szerint a társadalom körülbelül egynegyedének van valamilyen fóbiája, ám nagyon sokakról ez sohasem derül ki, mert nem fordulnak vele orvoshoz, legföljebb akkor, ha már jelentősen befolyásolja életvezetésüket.

 A fóbia ritkán áll egyedül; gyakorta pánikbetegséggel, depresszióval kapcsolódik össze, és általában akkor tekintik csak betegségnek, ha szorongásos tünetek kísérik (pl. szédülés, izzadás, hideg vagy meleg hullámok, súlyosabb esetben mellkasi fájdalom, fulladás, halálfélelem). Bizonyos esetekben persze nem is könnyű meghúzni a határvonalat az indokolt óvatosság és a beteges rettegés között. Tipikusan ilyen a kutyafóbia, hiszen a kutya valóban lehet veszélyes, a kutyafóbiában szenvedő ember azonban a legártalmatlanabb kölyökkutyától is retteg, sőt gyakran már attól is pánikba esik, ha várható, hogy találkozni fog egy kutyával. Persze a galambtól vagy az egértől való félelemről könnyebb kimondani, hogy irracionális, különösen akkor (ilyen is van!), amikor a betegből már a madár tollának érintése is pánikreakciót vált ki.  

Az állatoktól való beteges félelem az ún. specifikus fóbiák csoportjába tartozik. Tipikusan gyermekkorban kezdődik, és 75-90%-ban nőket érint (a fóbiák más csoportjainál is jellemző a nők magasabb aránya, de nem ennyire kiugróan). Kialakulásában szerepet játszhat az öröklődés (a betegek 40 százalékánál a szülőknek is van valamilyen fóbiája), de valamilyen negatív élmény, vagy a fentebb már említett gyerekkori negatív kondicionálás is. A gyermek- vagy serdülőkorban jelentkező fóbia a későbbiekben sokszor magától megszűnik, vagy kezelés nélkül is enyhül, de az is megeshet, hogy egész életen át megmarad. A vele való együttélés néha egyáltalán nem okoz problémát, hiszen ha valaki pl. a kígyóktól vagy a pókoktól iszonyodik, az könnyen elkerülheti fóbiája tárgyát. Ám a kutyáktól való irracionális rettegés szélsőséges esetben akár odáig vezethet, hogy a beteg csak kísérővel meri elhagyni otthonát. 

 

A kutyafóbia megszüntetésére irányuló terápia többféle lehet. A kezdeti beszélgetés során a pszichiáter feltárja a betegség kialakulásának gyökereit, majd a beteg általában eleinte csak fényképek, ábrák segítségével kezdi meg a barátkozást félelme tárgyával. Gyerekek esetében hatékonyak lehetnek a mesék is, amelyeknek főszereplője egy kedves kutya. A következő lépésben a páciens először csak a kutya képét érinti meg, majd egy játékkutyát simogat. Fokozatosan jut el a valódi, hús-vér ebekkel való személyes találkozásig (természetesen a teljesen megbízható kutya gazdája és a terapeuta jelenlétében), később a kutya megérintéséig, sőt sétáltatásáig. Kicsiny gyerekek kezdődő kutyafóbiájának megszüntetésére alkalmas lehet egy saját kölyökkutya is, akinek a jelenlétét a gyereknek (mintegy "mély vízbe dobva") meg kell szoknia, ez a módszer azonban visszafelé is elsülhet, ha a kiskutya a gyerek kezdeti rémüldözésétől megijed, vagy túl rámenősen játszik kis gazdájával. 

 

Egy azonban bizonyos: a kutyától való félelem megszüntetése elképzelhetetlen egy kutya közreműködése nélkül!