Bár a magyarok halfogyasztása elmarad az európai átlagtól, közismert tény, milyen egészséges étel a hal: tele van omega-3 zsírsavakkal, emellett alacsony kalóriatartalmú fehérjeforrás. A nagyüzemi tenyésztés és a vizek szennyezettsége miatt azonban napjainkban már sokan megkérdőjelezik a halhús áldásos hatásait.
A WWF 2007-ben több nyugat-európai országban bojkottra szólította fel a halkedvelő lakosságot, hogy inkább más fajtát vásároljanak.
Hogy miért?
A hal eredetileg ázsiai folyókban él, jó méretesre képes megnőni: 130 cm és 40 kilós a felnőtt egyedek mérete. Amit a boltban találunk, azok viszont főként vietnámi haltelepeken tenyésztett halak, amiket olyan körülmények között nevelnek, hogy az állatot és a környezetet nem kíméli. Négyzetméterenként kb. nyolcvan darab másfél kilós példánnyal kell számolni, s a halak étvágya elég nagy, így ez az a a pont, ahol a tenyésztők kreativitásukat kiélik.
Minden ehetőt a vízbe dobálnak, legyen az hallisztből készült táp, szója vagy más szerves hulladék, ami alatt akár az állati és emberi ürüléket is lehet érteni. A német feelgreen.de cikkében egy WWF szakértő is megerősíti a világhálón olvasható elrettentő információkat, mint például azt, hogy a halak tenyésztésének körülményei nem érzékeny gyomrú embereknek való: a medencék telis-tele halakkal, akik saját ürülékükben és hulladékok között tömörülnek, s a terjengő szagok elviselhetetlenek. A tenyésztők célja, hogy minél több és méretesebb hal hagyja el a telepet, és kerüljenek szerte a világban a boltokba. A halakat emiatt antibiotikummal és hormonokkal is etetik, így a rossz körülményeket nagyobb eséllyel élik túl.
További aggasztó tény, hogy a halak filézése és csomagolása során az egészségügyi és higiéniai szabályokat nem tartják be kellőképpen. Laboratóriumi vizsgálat során 14 mintából ötben találtak lisztéria baktériumot, mely gyomor- és bélproblémák forrása, sőt akár halált is okozhat. Ez a baktérium volt azokban a sárgadinnyékben is, melyek legutóbb az USA-ban több mint húsz ember halálát okozták. A halfiléket ezen felül foszfáttal és általában citromsavval kezelik. A foszfát célja, hogy a hal tömegét felfújja (20 százalékkal növeli), ami nemcsak, hogy megtéveszti a vásárlókat, de a vesékre is káros nagy mennyiség elfogyasztásakor.
A Mekong-deltája telis-tele a pangasius tenyésztők medencéivel, mesterséges tavaival, melyek tartalma mind a folyóba ömlik. Haltetemek, táp és ürülék, gyógyszerek kerülnek az érzékeny ökoszisztémába. A Mekong több millió embert lát el ivóvízzel, így fokozottan óvni kellene ezt a területet. Ezen a vidéken 0,2 százalékban működnek olyan biofarmok, melyek a fenntarthatóság jegyében tenyésztik a halakat.
Mire figyeljünk halvásárlásnál?
A hal szeme legyen tiszta, és egy kissé kidülledt!
A húsa - akár egész hal, akár szeletelt - feszes és fényes legyen!
A friss hal kopoltyúja élénkpiros színű, és mentes a szennyeződésektől, nyálkától.
Húsa nyomásra rugalmas, nem marad behorpadva.
A szelet szélein ne legyenek sötétebb részek, vagy barnás, sárgás elszíneződések!
Csak olyan halat vegyünk, ami megfelelően jégbe van hútve, vagy átlátszó zacskóban fagyasztva!
Ne vásároljunk olyan főtt tengeri herkentyűt, amit nyers hallal együtt tárolnak a pultban, mert nagy az átfertőzés veszélye!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése